Egy igazán különleges hangversenyt ajánlhatok ebben a hónapban olvasóinknak. A darabok és az előadók is egyaránt kiemelkedőek. Aki teheti, feltétlenül jöjjön el! Egy kis étvágygerjesztőt szeretnék felkínálni a közönségnek a darabok meghallgatása előtt. Néhányat választottam ki közülük, amelyekről írni fogok. Lássuk először Luigi Boccherini darabját!

Boccherininek sem volt könnyű élete. Érdekes, hogy már a maga idejében világhírű lett, mégsem mentek olyan egyszerűen a dolgok, ha hihetünk egy ismerősének. Márpedig igenis hihetünk. Nézzük csak: "Asztúria hercege egy napon a rokonaihoz vitte Boccherinit, hogy legkedveltebb mestereinek legújabb quintettjeivel ismertesse meg őket. Ezekben a művekben az Infáns az első hegedű szólamát játszotta, és egy gyakran visszatérő részlet miatt mérgelődött. A véleménye szerint fölösleges ütem miatt vakaródzott és szitkozódott. Boccherini, védte magát, és végül azt mondta, hogy egy szerzeményt csak úgy ítélhet meg valaki, ha az építményt is ismeri. Ez a meggondolatlan kijelentés úgy dühbe gurította a herkulesi termetű fiatalembert, a herceget, hogy megfogta Boccherinit és ki akarta dobni az ablakon. A hercegnő egyik sikolya akadályozta meg az erőszakos tettet, bár a feldühödött herceg a művészt a legközelebbi sarokba dobta. Ilyen viselkedés alig meglepő egy hirtelen haragú spanyolnál, aki állítólag egy királyi minisztert üldözött egyik kezében lándzsával, a másik kezéből pedig pofonokat záporozott."

Ezt egy Alexandr Boucher nevű hegedűs írja, aki sokáig volt Madridban Boccherini mellett. A Bevezetés és fandango Boccherini D-dúr gitárötösének harmadik és negyedik tétele. A bevezetésben váratlan mozzanatokat hallhatunk. Egy motívum ismétlődik meg. Nem tudjuk, mit szólna Asztúria hercege, de elindul a fandango. Itt a ráismétlések dacossá teszik a darabot – vadul jönnek összhangzások egymás után.

Örüljünk, hogy szegény Boccherini jól helytállt a nehéz helyzetekben, és nézzük a következő darabot! Az 1801-es évben írta Beethoven az Esz-dúr zongoraszonátát. A darab nagyon szórakoztató és Beethoven a hangismétlésekkel még kedvesebbé teszi a visszatérő témát. Amikor elkezdenek szaladgálni a hangok az Allegro vivace-nál (Élénken és vidáman), akkor a várakozásainkra a legegyszerűbb és legszemtelenebb hangok érkeznek. Ezek után kalandozzunk el egy titokzatosabb és meglepőbb területre!

kornyei-razvaljajeva-foto-raffay-zsofi-450

Napjainkban, amikor nagyon sok az "ezoterikus, misztikus és transzcendens irányzat", érdemes visszatérni egy kicsit az igazi, ősrégi csillagászathoz. Nézzük, miről is szólt ez az isteni tudomány. "Hogyan lehetnénk jobbak embertársainkhoz? Hogyan lehetnénk rendesebb emberek?" – kérdezte a régi csillagászat. Ma már ősi nyelvekből és régi könyvekből tudunk csak egy-két sejtésre rájönni. Ezek valószínűleg napjaink csillagászati összefüggéseivel is nagyon jól kiegészíthetőek és egybevethetőek. Miről is beszélek? Először csak a szórakoztatás kedvéért megjegyzem, hogy Bartók valóban ötös volt csillagászatból az iskolában... Akkor vágjunk bele! A zenében 12 félhang van, amelyik ismétlődik. A zongora összes billentyűje így hétszer 12 fél hangból áll. Egyes zongorákon valamennyivel több billentyű van. Az alap 12 félhang nagyon jól megfelel a 12 állatövi jelnek. Ezt Marius Schneider népzenetudós vette észre. C – Bika, Cisz – Skorpió, D – Mérleg, Esz – Kos, F – Oroszlán, Fisz – Vízöntő, G – Bak, Asz – Szűz, A – Halak, B – Ikrek, H – Nyilas.

A Román népi táncok hat tételből áll. Ezek a tételek: A-ban, D-ben, H-ban, A-ban, D-ben és A-ban vannak. Ez egy Halak – Mérleg – Nyilas – Halak – Mérleg – Halak sorrendet ad. A latin nyelvben a mérleg szó – a Libra – kétkarú mérleget is jelent. Ezek után pedig vegyük észre, hogy a darab két szélén Halak – Mérleg és Mérleg – Halak tételek vannak. Az sem véletlen, hogy az első Mérleg tétel alapból egy ABBA – kettősségre épül. A Halaknak ingadozó a véleményük (ld.: Al Biruni). Ezt a szeszélyességet hallgassuk meg az első tételben! A darab végére, az ötödik tételben Halak jellegű dallam jön a Mérleg hangnemében, a Halak kiegyensúlyozottak lesznek. Ezek után, gondolom, mondanom sem kell, hogy Erdélyben Bartók nem ezekben a hangnemekben írta le a dallamokat népdalgyűjtő útján 1910-ben, 12-ben. Később tette át az említett hangnemekbe, 1915-re készült el a darab. Amúgy abszolút hallása volt, szóval mindig mindent a valódi hangmagasságában hallott.

És A fúga művészete. Az egész sorozatban nem véletlen, hogy hányadik tétel jön, és miért éppen az a tétel. De nézzük a második Contrapunctust! 12-hangos a téma, ez az egész sorozat témája. Ebben a második tételben 13-szor jön. Ez nagyjából olyasmi, hogy Jézus (13. a tanítványok után) tanítása örökkévaló (12 állatövi jel az örök körforgásban, mint nap körüli pályán). Az első téma, amelyik erősen megváltozik, 14 hangból (Bach száma) áll. Talán arról van itt szó, hogy Bach volt az első zeneszerző szellem, akit nem kezeltek megfelelően a saját szintjén a saját idejében. Változást képviselt, mint ez a 14-hangos téma. Ockeghemtől, Tallison keresztül da Roréig mindenki tehetős volt és elismert – csak szegény Bach nem.

Nagy öröm, amikor az ember találékony zenészekkel találkozik. A Duo Musiciens Libres nagyrészt saját átiratokat játszik majd a koncerten, eredeti hangnemben (Bartók!). Ez nagyon tetszik nekem, hogy így alakuló darabokhoz nyúlnak hozzá. Környei Miklós gitárművész előadói alkatánál fogva könnyen hoz ki jó hangokat a gitárból. Nem hallok zajokat, hanem hangokat, amikor játszik. Razvaljajeva Anasztázia hárfaművésznő nagyon jól megmutatja a darabok belső összefüggéseit, igazán nagy élmény volt nemrég hallani játékát. Szívesen ajánlom ezt a különleges koncertet mindenkinek!

A koncert részletes leírása itt található.

2018.11.222018.11.232018.11.242018.11.252018.11.282018.11.30

Az oldal működéséhez sütit használunk.
Rendben