RÉTEGEK, SZÁZADOK, TÁJ

Bencze Lilla festőművész háromrészes zománckompozícióját ebbe a régi óbudai épületbe tervezte. A tér-idő metszeteken mintha a klasszicista stílusú egykori városi fogadó építésének idején, 1818 táján nézne bele itt a föld belsejébe, nézne vissza Óbuda múltjába és nézne rá madárperspektívából a környező tájra.

A Rétegeken egy földmetszetet látunk. Felül a szelíden lankás táj egyik hajlata mélyén látjuk a sötét humusz, kékes kiscelli agyag, az okker márga, szürke mészkő, fekete andezit sávjait, legalul a vörösen tekergő magmát. A felszín felületeinek a fémlemezre szórt festékpora, az egyes anyagok szerkezetét idéző felületek, a finoman szarkalábas, artisztikus vonalrajz, a színek mesteri keverése és váltogatása azok a festői eszközök, amelyekkel Bencze Lilla ezt a képet – a nagyterem bejárataként, főszerepben – a látogatók megújuló örömére alkotta meg.

A „múltnak mélységes mély kútját” Óbuda lerajzolható történelméről asszociált szépséges vízió jeleníti meg, a Századok című pannó. Rétegeket ábrázol ez a mesélőkedvű ajtó is: lentről felfelé a római kortól kezdve villan fel az évszázadok egy-egy jellegzetes motívuma. A háromkaréjos ókeresztény cella trichora kápolna, Aelia Sabina, az antik orgonán játszó római művésznő, a népvándorlás száguldó lovasai, a Gellért-legendából ismerős dalolva őrlő asszony, szőlőtőkék, kilovagló lovagok hölgyeikkel, Duna egymáshoz kötözött hajómalmai, a szomorú emlékű téglagyárak, a hajógyár, öreg óbudai kapuk s ablakok, és az itt működött kávéházban gyakran megfordult Krúdy Gyula világa: az ég felé ellengő gavallér és csipkefátyolos kisasszonya. A képet szelíd keretbe foglalja Tóth Árpád versének „barna lovasa”: egyik jobbra lent, másik fent baloldalon őrzi tizenhét évszázad történelmét.

A Táj a ház építésének idejében ábrázolja a környező vidéket. Mintha a magasból vagy térképen látnánk az egész Dunazug korabeli településeit. Festői eszközökkel meséli el, milyenek lehettek a falucskák, benne az utcák és a házak elrendeződése, a hegyek, völgyek, dombok, erdők, szőlők, szántók a XIX. század elején. Lényegre törő jellegrajzként láthatjuk Óbuda, Buda és Pest korabeli utcahálózatát.

S aki mindezt elmesélhette, mikor az alkotó már nincsen köztünk: Bencze Lilla egykori tanítványa, akinek része lehetett az alkotófolyamatban, akinek sok beszélgetés és közös tervezgetés után, ennek az épületnek a helyreállításánál végre lehetősége nyílott – a festészetet az építészet társának tekintő – Bencze Lilla főművéhez építészeti felületet nyújtania.

Korompay Katalin

k_zomancajto1 k_zomancajto2
k_zomancajto3 k_zomancajto4
k_zomancajto5

2018.07.042018.07.092018.07.122018.07.13

Az oldal működéséhez sütit használunk.
Rendben