Az elsüllyeszthetetlen Händel - Társasköri Kultúrkarantén

TÁRSASKÖRI KULTÚRKARANTÉN

A veszélyhelyzet miatt bizonytalan ideig az Óbudai Társaskörben is minden rendezvény elmarad, de mi sem szeretnénk, hogy kultúra nélkül maradjanak, így zenékkel, videókkal, cikkekkel készülünk az elmaradt programokhoz kapcsolódva.

Fáy Miklós két nagy sikerű esten idézte már meg nálunk nagyszerű muzsikusok életét, szellemét, munkásságát. Leonard Bernstein 100. születésnapjára vagy Joseph Haydn halálának 210. évfordulójára emlékezve pazar zenei utazást kaptunk nagyszerű előadók közreműködésével úgy a jazz, mint a klasszikus zene világából.  Most Händel 335. születési évfordulója kiváló alkalom, hogy érdekességeket halljunk róla és csodaszép zenét hallgassunk tőle itt a Társasköri Kultúrkaranténban. Például olyat, amilyet Fáy Miklós küld kárpótlásul és egyben előlegül, hiszen ezt az estét igyekszünk mihamarabb bepótolni.

Mielőtt meghallgatják Joyce DiDonato énekét, olvassák el Fáy Miklós sorait:
Amikor az ember kamasz, és a nagy művészek a hősei és példaképei, el is hiszi, hogy ezek a nagy művészek ezt a rajongást megérdemlik. Akkor még olyanok szeretnénk lenni, mint Beethoven. Aztán kiderül, hogy Beethoven mogorva volt, veszekedős és piszkos. Akkor olyanok szeretnénk lenni, mint Mozart. De kiderül, hogy Mozart fejhangon vihogott, és mocskos szájú volt. Akkor mint Bach. Mint Bach? Miért, Bach mit csinált azon kívül, hogy egyszer elgyalogolt Arnstadtból Lübeckbe?

A végén nem marad más, csak Händel. Az első modern ember, aki bejárta a fél világot, és mindenütt otthon érezte magát, mindenütt megvetette a lábát, mindenütt sikere volt. Aki, ha tönkrement ezerszer, ezeregyszer állt föl belőle, aki előbb fizette ki az énekeseit, mint saját magát, aki a gutaütés után saját módszerrel kúrálta ki magát a bénultságból. Aki, mikor megvakult, egy kisfiúval vezettette föl magát az orgonához, hogy játszani tudjon, és saját magával bizonyítsa, hogy a zene nagyobb hatalom mindennél. Aki máig is él, és meg nem hal.