AKARAT ÉS KÉPZET

AKARAT ÉS KÉPZET
2019. január 9. - 2019. január 27.
Óbudai Társaskör Galéria

Ostástka párbeszédei az okról, elvről és egyről és a végtelenről, a világegyetemről és világokról - Medve Zsuzsa képzőművész kiállítása

Megnyitja Frazon Zsófia és Kemény György 2019. január 8-án 18 órakor

Beszélgetés a Kossuth Rádió Kalendárium című műsorában

Megtekinthető hétfő kivételével naponta 15 és 19 óra között

Támogató: Nemzeti Kulturális Alap

NKA 25 eves logo szines

 

 "A VILÁG AZ ÉN KÉPZETEM"

Női hang

Amikor egy nap, korrektúrázás közben először futottam össze veled, egy papírlapon, csak álltál ott a füleiddel, egy kicsivel és egy naggyal, mosolyogtál, akkor még mosolyogtál, szoknyában, de cicik nélkül, kezedben könyvvel, a könyvön felirat: MaDok (5). Hogy miért vágtam ki és mentettem el a képed, így papíron, és nemcsak az emlékezetemben, magam sem tudom. Több mint 11 éve volt. Annyira képtelen „figurin” voltál, hogy képtelen voltam rá, hogy kidobjalak. Fecnilény, fecnilány. Már akkor is átmeneti, androgün lény: férfi és nő, egyik se és mindkettő. És ma is hatékonyan járod át e határokat, egyet csinálsz a két pólusból. Mázli, hogy most ketten állunk itt, papírral kezünkben, Gyuri és én. Kell hozzád két hang. És két lét.

Kedves Ostástka!
Elmesélem, mit szerettem legjobban az elmúlt hetekben: hogy felelevenítetted barátságom Arthurral. Arthur, Arthur Schopenhauer 159 éve halott. 200 éve, 30 évesen írta élete fő művét: A világ mint akarat és képzet (Die Welt als Wille und Vorstellung); a kötet az egyetemi oktatás egyik klasszikusa, mégis olyan unalmasan tanítják, hogy szinte belehal az ember. Holott Schopenhauer humora szórakoztatóan morbid, a kanti filozófiát védikus irodalommal ötvözi, tudományos írásaiban és naplóiban kitartóan kutatja a férfiak és nők közötti vonzalom – vagy ahogy ő fogalmaz: az „együttszenvedés” – természetét. Búskomos pesszimizmusát azonban mindig átitatja szarkasztikus humora – úgyhogy kedves Ostástka, értem és érzem vonzódásod.

„A világ az én képzetem” – indítja Schopenhauer a könyvét. A világ az ÉN képzetem – mondod te, ha meg sem szólalsz, akkor is. Filozófiátok alappillére tehát ugyanaz: akarat és képzet. Minden törekvés, félelem, szeretet, gyűlölet, öröm és bánat ennek az akaratnak a megnyilvánulása. Az „életakarás”, a „wille zum Leben”, ami mindennél erősebb: józanésznél, logikánál és erkölcsnél egyaránt. Egyben minden emberi vonzódás alapja. A „kiegyenlítő vonzalom” – írja Schopenhauer. „Nesztek” – vágja rá Ostástka. Hiszen mindannyian egyenetlenek vagytok: túl férfiasak – túl nőiesek; túl intuitívak – túl diszkurzívak; túl poétikusak – túl politikusak; túl tigrisek – túl nyulak; túl felvilágosultak – túl bornírtak; túl csendesek – túl hangosak. Szükségetek van tehát arra, hogy egyenetlenségeitek kiegyenlítődjenek. De ez nem a boldogság, ezért csalódottak lesztek. Csalódottságotok pedig művészettel és filozófiával gyógyítható csupán. Schopenhauer tisztelte a szerelmet, de megvetette a rajongást, ezért görög drámákat olvasott: melyek mentesek a nyúlós szentimentalizmustól. Ostástka meg Schopenhauert és Giordano Brunot – akit azért égettek halálra, mert megpróbálta megérteni az univerzumot és a végtelet.            

„Ne féljetek, minden rendben lesz” – mondja Ostástka az Óbudai Társaskör pincegalériájában. „Szép életünk van” – mondja Tilda a Victoria and Albert Museum halljában, 2013 márciusában a Bowie-kiállítás megnyitóján. Tilda Swinton levelet írt David Bowie-hoz, és rendes angol színészként gyönyörűen felolvasta azt. Aznap nőnek öltözött. Tilly és Dave – így hívták egymást. „Dear Dave” – kezdte levelét, de David aznap este nem volt ott. Életük során többször bújtak egymás bőrébe, öltöztek egymásnak, lételemükké vált a mimikri. Úgy járták át egymás határait, hogy szinte elvesztek egymásban. Melyik a férfi és melyik a nő? Intuitív és diszkurzív? Poétikus és politikus? Ki a tigris és ki a nyúl? Mindegy is talán. Művészetük és filozófiájuk egyenetlenségeik és kiegyenlítődéseik szüntelen játékáról szólt. De Bowie már halott.

Kedves Ostástka, kedves Arthur, Tilda, David és Giordano, kedves ti mind!

Egy szegregált társadalomban mindig szükség van hatékony határszegőkre, a művészetükkel és filozófiájukkal szüntelen játszókra. Lehetnek férfiak és nők, intuitív vagy diszkurzív alkatok, poétikusak és politikusak, tigrisek és nyulak, viharok és szellők. Mindegy is talán, csak legyenek.

ITT AZ IDEJE A NAGY FÜLEKNEK!

Frazon Zsófia

 


OSTÁSTKA AZ EGÉSZ VILÁG ÉS OSTÁSTKA BENNE MINDEN 
FÉRFI ÉS NŐ

Férfi hang

Mert Ostástka valóban kezdi ellepni a Földet. Édesanyja, Medve Zsuzsi igencsak termékeny, saját bevallása szerint néhány percig tart egy-egy rajz megszületése. Ostástkák első ránézésre egyformáknak látszanak, több száz egypetéjű ikernek, de nem azok. Van ugyanis kicsi és nagy, fehér fülű és fekete fülű, szoknyás és nadrágos, szomorú és vidám közöttük, amely hangulati különbség kizárt egypetéjű ikreknél, hiszen azok kezdettől fogva vagy vidámak életük végéig, vagy depisek, oszt jónapot… Medve Zsuzsi Ostástka már jó ideje rajzol szelfiket, továbbá gondol, ír blogot hozzájuk. Igazi öröm a fészbukon egy sunyi éjszakai szoborledöntés fotója és egy földrengés videója között Ostástka kedves arcát felfedezni nagy, jobbára asszimetrikus füleivel, amint épp kávét iszik mondjuk, Szinte mindent megtudunk a rajzokból napjai történéseiből, és ami nagyszerű, az az, hogy egyből közeli ismerőse nagyon sokunknak, mert ugyanazt gondolja, éli meg, véleményezi, amit mi magunk is gondolunk, megélünk, amiről a mi véleményünk is megvan. Érdekeseket is mond, ír, azt, hogy ő az ősrobbanás, meg ő a Föld keletkezése, meg, hogy „Jesszusom, mi van?”, azután hogy az Enszre vadászik, hogy „világhatalmat a nőknek”, hogy „tahók kitüntetése tahóvá tesz”, hogy „dekorácia”. Azokat is szeretem, hogy „igazmondó hunyász”, „a magokat kiköpik, ugye”, „az egész országban szar az idő”, „éljen a művészetem”, de legfőképp ezt: „free Ostástka szabad”. Olyan is előfordul azonban, hogy tök szöveg nélkül csak úgy vanódik, álldogál csinos, színes nyaralócuccban. Ne felejtsük el ugyanis, hogy ezek a filctollrajzok zömükben feketék, mint egy Dürer, egy Franz Masereel metszet, egy Picasso rajz, és csak nagyon ritkán színesek. Lendületes, egyszerű, kifejező mind, semmi bonyolult álművészkedő umbulda, Ostástka figurái, arcképei egytől egyik remek grafikák. Ám karikatúrák-e? Szerintem minden látszat ellenére nem, átlagos szomszédasszony, munkatárs, bevásárló nő kinézésűek. Ennek ellenére miért a karikatúraszerűen nagy, mit nagy, óriás fülek, fejméretű fülek? Hát azért, mert a nagy fülek jobban, többet hallanak, mint az átlagosak. Zenéből is, de politikából is, mindenből, ezért tud Ostástka annyi témáról beszélni, mesélni, mert egy igazi akihalljaadjaát. Zsuzsi grafikái remek egyrajzos képregények, kalokagathia, kép, szöveg egysége, meg azután méltó utódai Örkény egyperces novelláinak is. Mindig imádtam a novellákat, Csehovét, Thomas Mannét, Kosztolányiét, Örkény egyperceseit is, ezeket a hömpölygő regényekkel ellentétben mindig végig tudtam olvasni, ugyanígy vagyok Ostástka mondásaival is, amelyeket tehát szintén imádok… A kiállítás installálásának szokatlan módjáról. Tök üres falak, ez nem igazán általános. Középen egy szép konstrukciójú, hét méter hosszú, ferde, fent gótikára emlékeztető csúcsban találkozó síkpáros a kiállított munkák kitüntetett helye. A Szépművészeti Múzeum gyerekkori kedvenc grafikai termének tárlóira emlékeztet, meg megsokszorozott pulpitusra, azaz papok, politikusok, szónokok állványra helyezett ferde olvasótámlájára, ami teljesen indokolt, hiszen Zsuzsi rajzaival a maga módján szintén szónokol, beszél hozzánk, tanít, jobbít. A munkák kirakása régi kódexek, pergamenek múzeumi bemutatására emlékeztet, mindenkép egy olyan korra, amikor még nem találták fel a fejes vonalzót, a Bauhaust, meg a geometrikus absztrakt művészetet, de ez is Ostástka, akit arra kérek, hogy maradjon még velünk sokáig kávézásaival, strandszerkóival, örömeivel, bánataival, düheivel, szókimondásaival, amihez anyukájának, Medve Zsuzsinak további vidám alkotókedvet, jól fogó filctollakat és piros ragszalagokat kívánok.

Kemény György

 

Elhangzott: Medve Zsuzsi: Akarat és képzet. Ostástka párbeszédei az okról, elvről és egyről és a végtelenről, a világegyetemről és világokról című kiállítás megnyitóján 2019. január 8-án

Óbudai Társaskör Galéria, Budapest

 

 


2019.01.192019.01.242019.01.252019.01.262019.01.272019.01.282019.01.31 22019.01.31

Az oldal működéséhez sütit használunk.
Rendben