A verbunkos zene előtti tisztelgésnek nevezhetjük a 250 éve született zeneszerző és hegedűművész páros emlékére május 12-én, az Óbudai Társaskörben rendezett hangversenyt.

A 18. század utolsó harmadában kibontakozó nemzeti romantika - a magyar zenetörténetben verbunkos-stílusként jegyzett korszak - neves előadói a kiváló hegedűvirtuózok: Lavotta, Bihari, a 240 éve született Csermák Antal, és a 225 éve született Rózsavölgyi Márk. E két utóbbi szerző műveivel kibővítve alakult a hangverseny műsora.

A kor kiemelkedő művészei nyomán forrott ki a sajátos hangszeres zene, többnyire a hegedű számos kolorizmusából, népi és régi magyar elemekkel, magyar táncokkal gazdagodva emelkedett a nemzet reprezentatív műzenéjévé. Az előadásban a jellegzetes lassú és gyors tételek váltakozása formai szempontból fokozatosan több szakaszossá válva vetette meg alapját a magyar kamarazenének.

Az Erkel Ferenc Kamarazenekar kiváló művészei, művészeti vezetője: Áldor Lili és a hangversenymester: Lesták Bedő Eszter vezetésével, gazdag műsorral illusztrálták e korszakot, bemutatva, hogy a magyar verbunkos zene milyen nagy hatást gyakorolt napjainkig, magyar és más nemzetek zenészeire is. Bevezetőül korunk zeneszerzője Farkas Ferenc műve hangzott fel, aki szívesen idézte a múltba nyúló dallamokat, ezek közül került bemutatásra a Partita all’ ungaresca. Az operaszerző Erkel Ferenc műveinek elengedhetetlen vonásai a verbunkos dallamok, a Kamarazenekar a Magyar táncot adta elő. A kor zeneszerzői közül Bihari-Csermák Két magyar tánc, avagy verbunkos, és Rózsavölgyi Márk Első magyar társastánc című művei kerültek hangulatos, megnyerő előadásban a közönség elé.

A mind szélesebb körben elterjedő zenei előadások a 19. században ismertté tették a verbunkos dallamokat országhatáron túli zeneszerzők előtt is. Ennek legnevesebb példája Johannes Brahms német zeneszerző, akinek világszerte népszerű magyar táncaiból az V., a VII. és az I. magyar táncot adta elő, kiváló előadásban az Erkel Ferenc Kamarazenekar. Ráadásként még egy kellemes meglepetéssel szolgáltak: Schubert Ungarisch című, alig ismert zongoradarabjának készítették el vonószenekari átiratát. Ezzel a nagysikerű előadással zárták a koncertet. 

Fónagy Zoltán történész, jól meghatározott, érdekes adatokkal ismertette e kort. Különösen kiemelte a nyilvános hangversenyek létrejöttét, hiszen a kialakuló polgári világ tette lehetővé ennek széles elterjedését. Itt kell megemlíteni, hogy a hegedűvirtuóz Lavotta János Zemplén megyében és Felső-Magyarország területén, mint elismert házitanító

elkötelezetten adta tovább hangszertudását. Ezen túl, mint első színházi karmester is hozzájárulhatott az akkor alakuló színházak és hangversenyek látogatottságához.

A nagyközönség talán kevéssé ismeri e korszakot, hiszen ritkán hangzanak fel e szerzők művei. Ennek egyik oka az írott anyag, a kotta hiánya, e válogatás is komoly kutatómunka eredménye volt. De ezen a hangversenyen a sikeresen előadott verbunkos zene elnyerte a közönség tetszését és remélhető, hogy az elkövetkezendő programok során is lehetőség nyílik még nagyobb merítéssel bemutatni a 18. századi magyar zene reprezentáns művészetét.

Szabolcsi Bence szavait idézve: „A verbunkos zene segített magyarrá lenni, segített magyarnak maradni, segített Európában helytállni.”

Márkusné Natter-Nád Klára