A könyv az antiszemitizmus lélektani gyökereit a tiszaeszlári vérvádat is előidéző babonára, téveszmére vezeti vissza. Ez Németországban, Franciaországban vagy Olaszországban sem volt ismeretlen, a vérvád aztán hol nyíltabban, hol csak utalás-szerűen végig jelen volt a zsidók elleni uszítás részeként. Mindezek mellett a pogromok és bűnbakképzés hátterében mindig a nyomort, a nélkülözést, a társadalmi egyenlőtlenségeket találjuk – 1945 után is.
Európában a XIX. század végére már kialakult a nagyszabású, tömeglélektani bűnbakképző mechanizmus – ezt a tömeglélektani hatást vizsgálja az 1945 és ’56 közötti időszakban is. Az 1938-tól tomboló antiszemita propaganda hatása ugyanis nem múlt el varázsütésre, sőt a kommunista párt eleinte igyekezett a saját politikai céljaira hasznosítani. De az áldozatok hozzátartozói, a túlélők sem tudták a megsemmisítésükre törő felfoghatatlan brutalitást feldolgozni, és a „kollektív bűnösségről” szóló viták a rendszerváltás után is megdöbbentő erővel lángoltak föl.
Berend T. Iván előszava
E könyvben tárgyalt időszak tehát életem meghatározó korszaka volt, s egy hosszú életet történészként végigdolgozva, különlegesen érdekelten olvastam el Pelle János könyvét, melyet megvallom, nem tudtam letenni.
Amit ez a kötet előtár, megvallom, zömében ismeretlen volt számomra. Az átélt évek után fél-háromnegyed évszázaddal e könyv lapjairól olyan megdöbbentő világ tárult fel előttem, amire személyes élményeim ellenére sem voltam felkészülve. Megrázó írás, elképesztően hatalmas anyag, dokumentumok tömege és kiváló elemzése, ami egyszerre történelmi és pszichológiai is. A korszak érdekelt résztvevőiről azok írásai, naplói, megnyilvánulásai alapján tömör, de különlegesen találó elemzéseket és értékeléseket kapunk. A szerző nem ismer tabut, a kényes és Magyarországon évtizedeken át kerülgetett témát tényekre alapozott szókimondással és őszinteséggel tárgyalja. Nem egyszerűen a történéseket írja le, hanem egyben egy politikai kényszerpályát is, melyen a magyar társadalom mozgott és egy ijesztő, sajátos tömeglélektani folytonosságot Tiszaeszlártól a tárgyalt korszak végéig. A könyv valódi élmény. Mint kortárs, szemtanú és történész sokat tanultam e kötetből.
E munka jelentősége nagy és nélkülözhetetlen a társadalmi önvizsgálathoz, a szembenézéshez a közelmúlttal, ami annál is időszerűbb, mivel sokan és felelős emberek ma is játszanak a tűzzel. A történelem tanulságait még nem igazán vonták le a magyar társadalom széles rétegei sem, pedig az nélkülözhetetlen egy nagyon szükséges megújuláshoz. Mindenkinek a legjobb meggyőződéssel ajánlom e kiváló könyv elolvasását.
A MAZSIKE és az Óbudai Társaskör közös rendezvénye
