Régi hagyományokhoz híven Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, de úgy tartották, hogy: A bornak szent Márton a bírája. Az Óbudai Társaskör rendezvényei mindig tartogatnak aktuális meglepetéseket. Így volt ez november 7-én is, amikor a koncert előtt finom borokkal kínálták az érkezőket, akik a Hudák Pince újborát "bírálhatták", kóstolhatták örömmel. Így aztán a hangverseny latin nyelvű invitációjának megfelelően: "bonum vinum laeteficat cor hominis", minden ember jókedvűen készülhetett a hangversenyre és foglalhatta el helyét a nagyteremben.
A Magyar Reneszánsz Együttes koncertje az újbor ünnepére hangolódott. A régizenei együttesek két kiváló vezetője, akiket évtizedes barátság köt össze, Mandel Róbert és Kállay Gábor (énekes és különböző furulyák varázslatos játékosa) társult kiváló szólistáikkal: Andrejszki Judit (ének- és csembalóművész), Kállay Katalin (virtuóz furulyajátékos), és Szabó Zsolt (viola da gamba) alkották az együttest. Visszatérő, hazajáró vendégként jöttek az Óbudai Társaskörbe, mondotta bevezetőjében Mandel Róbert, aki az egész program során a szóvivő szerepét vállalva, hangulatos, szellemes stílusban sok érdekes, új ismereteket feltáró, történelmi távlatokba visszanyúló eseményekkel és vidám történetekkel fűszerezte a műsort.
Bevezetőként megalapozva a jó hangulatot, a bor dicséretéről énekelt meggyőző hangerővel Andrejszki Judit az együttes halk kíséretével. Ám felfokozódott a hangerő, amikor a Carmina Buranaból adták elő a bordalt. A 16. század neves magyar krónikása, Tinódi Lantos Sebestyén melódiája, Az sokféle részögösekről. E vérbő muzsikát varázsolta elénk Kállay Gábor kifejező, hangulatos énekével, viola da gamba és csembaló kísérettel. Majd elkalandoztunk francia földre, ahol XVI. Lajos kedves hangszere volt a tekerőlant. Táncok kíséretéhez jelentős szerepet játszott e hangszer, ezek közül szólaltatott meg finom hangulatú muzsikát Mandel Róbert, megemlítve e kor híres mestereinek nevét: Claude Gervaise (Párizs, 1555) és Tielmann Susato (Antwerpen, 1551). De tovább szólt a történet, feltárva, miként menekítették itáliai és osztrák földön keresztül e hangszert, hogy éppen a Balaton vidékére kerüljön az 1800-as évek elején, és hogy alakult a Bécsben is kedvelt hangszer sorsa, elterjedése napjainkig Magyarországon. S ha e földön járunk, a 19. században tért hódított verbunkos muzsika hiteles megszólaltatására is sor került e korhű hangszerekkel, így hangzott el a Három eredeti magyar tánc. Majd a sárospataki diákdal – Ó, kedves fülemülécske – női és férfi hang váltakozásával, kánonba hajló befejezésével igazi zenei csemegét nyújtott.
A jó bor kóstolgatása miatti szünettel megszakított előadás minden műsorszámát e szűk keretek között nem tudjuk felsorolni, de említésre méltó, hogy az európai reneszánsz gazdag zenei világában magyar földön is születtek jelentős művek. Ezek közül hangzott el részlet az 1679-es megjelenésű Vietoris kódex gazdag nemzetközi gyűjteményéből. Majd Balassi Bálint Széllel tündökleni kezdetű verse következett furulya és dob kísérettel, továbbá magyar táncok a Lőcsei kéziratból. Az Apponyi-kézirat egyik darabját Kállay Katalin virtuóz furulyajátékával adta elő. Pálóczy Horváth Ádám Ötödfélszáz ének válogatásából négy bordalt szólaltattak meg ismét női és férfi hang váltakozásával, az "éljen a barátság!" lendületes befejezésével. Végül a 16. században élő hajdúk szerepéről is hallottunk, akik a katonáskodás mellett szívesen táncoltak, muzsikáltak – dallamaikból állított össze gazdag válogatást a zeneszerzéssel is szívesen foglalkozó Kállay Gábor. A műzene és népzene színes kapcsolódása, sokak számára ismert melódiák felelevenítése, pergő ritmus és szilaj hangulat vezetett fokozatosan a finálé magával ragadó hangulatához.
A kiváló művészek által remekül összeállított műsor örömteli előadása nagyon élvezetes és sikeres estet szerzett a nagyszámú, értő és hálás közönség számára.
Márkusné Natter-Nád Klára