Az Óbudai Társaskör leglátogatottabb hangversenyei közül is kiemelkedett az érdeklődők hatalmas számával június 16-án az Óbudai Jubileumi Zenekar évadzáró hangversenye. Ám legtöbben ezt természetesnek tartották, hiszen évről évre eljönnek a Jubileumi hangversenyre, sokan ismerősként köszöntötték egymást, mert ennek a Zenekarnak hagyománya van, ami elválaszthatatlan Óbudától, hiszen évtizedek óta itt tevékenykednek az óbudaiak örömére.
Az alapító, a felejthetetlen muzsikus Till Ottó. A kiváló tehetségű és képzettségű fiatalember 1953-ban kezdte a hegedűtanítást Békásmegyeren. A zeneiskolai oktatás mellett már a következő évben megszervezte a kamarazenekart növendékekből és tanárokból, majd fokozatosan építkezve országos hírre tett szert az Óbudai Kamarazenekar. Hagyománnyá tette a szaktáborokat, melyeknek közösségformáló ereje óriási hatással volt ifjakra és felnőttekre, és ez a hagyomány napjainkig él. Till Ottó egész életét az általa oly fontosnak tartott zenei nevelés ügyének szentelte. Elismerő díjai mellett, „Óbuda Díszpolgáraként” elsőként kapta meg az „Óbuda Kultúrájáért Díjat”.
Az évtizedek előrehaladásával bölcs előrelátással utódokra is gondolt. Először a jubileumi hangversenyek karmestereként az ifjú Héja Domonkost nevezte meg, majd 2008-tól Gazda Péter hegedűművészt nyerte meg művészeti vezetőnek, aki fokozatosan kapcsolódott a kamarazenekar munkájába.
Most, 2014-ben a 60 éves múltra visszatekintő Óbudai Jubileumi Zenekar tartotta hangversenyét. A kortársak érezték az egykori hangulatok szellemét, az ifjak a lendületet és erőt. A műsor a nagy klasszikusok remekműveiből válogatva – mint mindig – a legjobbat kínálta a közönségnek. A műsor első felében Beethoven: Coriolan-nyitány, Haydn: D-dúr (A reggel) szimfónia, az örök szépség varázsával hatott, Héja Domonkos plasztikusan megformált erőteljes vezénylésével.
Till Ottó nyomán kortárs zeneművek is mindig szerepelnek a zenekar repertoárján, egy különleges barátságot is megidézve. Két ifjú zeneakadémista együtt kezdte zeneszerzés tanulmányait Sugár Rezsőnél, ám míg Till Ottó inkább a karmesteri pálca felé nyúlt, Decsényi János jeles zeneszerzővé vált. Barátságuk „örökké tartó”. A hosszú pálya során mindig szívesen kért művet a karnagy és boldogan komponált a zenekarnak a zeneszerző. Így igen sok mű gazdagítja a zenekar repertoárját, és ami külön értéke, hogy Decsényi János értő ihletettséggel és figyelemmel fordult a fiatalok zenei ízlése és képzettsége felé, empátiával komponált. Így a zenekar minden évadzáró hangversenyén megszólaltat egy Decsényi művet, ezúttal a Concertino gordonkára és vonószenekarra című hangulatos műve került előadásra.
A koncert második felében Gazda Péter irányította a zenekart. Az ifjú csellista Müller Orsolya a zenekar tagja, de kiváló képessége sok szép szóló szerep előadójává avathatja. Ezt követően a rézfúvósok ismét elfoglalták a helyüket és pompázatos előadásban szólalt meg Händel: Tűzijáték szvitje. A közönség igazi ünnepi hangulatban, sokszoros tapssal köszönte meg a szép estét.
Márkusné Natter-Nád Klára